DE | EN

• 

• 

• 

• 

• 

• 

A Fertőzug déli részében található Ausztria legnagyobb, mintegy 25 négyzetkilométer kiterjedésű szikese. A szódatartalmú szikes talajok elsősorban a tó peremén valamint a Fertőzug központi, kavicstakaró nélküli részein helyezkednek el. Ahol a sótartalmú talajréteget nem fedi kavics vagy homok, ott jön létre az úgynevezett szoloncsák talaj.

Ebben a homokos, könnyű és rétegzetlen talajban száraz időszakokban a só a felfele tartó vízzel együtt feljut a felszínre, és annak elpárolgása után fehér sziksó formájában marad vissza. A XX. század elejéig a felszínen felgyülemlett sót összesöpörték, és szappan előállításához használták fel

A terület másik fontos szikes talajtípusa, a szolonyec esetében a sótartalmú talajréteg mintegy 35-70 centiméterrel a felszín alatt található, és egy agyagos, sóban szegény réteg fedi, amelyen vékony humusztakaró tud képződni. A legfelső szint magas szervesanyag-tartalma miatt szárazság esetén a szolonyec talaj nagymértékben összezsugorodik, repedések és sokszögű oszlopocskák keletkeznek. A Fertőzug leginkább elterjedt szikes talajtípusa a szoloncsák és a szolonyec közti átmenet.

A sók által a talajban megkötött vizet a növények csak úgy hasznosíthatják, ha ozmotikus értéküket a talajéhoz képest megnövelik

Az olyan különleges képességgel bíró növényeket, amelyek sófelvétellel sejtnedvük töménységét megnövelik, és így szívóerőt fejtenek ki a talajvízre, halofitáknak nevezzük. Egyesek „sókedvelők“, tehát kifejezetten szükségük van a sóra, de a legtöbb sziki növény éppúgy vagy még jobban megélne sómentes talajokon is.

Pozsgás zsázsa (Lepidium cartilagineum)

A növények különböző módszereket fejlesztettek ki arra, hogy sejtjeikben ne dúsuljon fel túlságosan a só:

• a szukkulens halofiták húsos leveleikbe több vizet szívnak fel (például a pozsgás zsázsa és a sziki sóballa)
• a különböző labodafélék hólyagos szőröket növesztenek, amelyekben aktívan sókat halmoznak fel, majd ezek leesnek
• egyes növények egész, sóval dúsított leveleiket hullajtják le (pl. a sziki kígyófű vagy a sziki útifű)

A talaj sótartalma ugyan a terület tengeri múltjára vezethető vissza, mégis jelentős különbségek akadnak például az észak-nyugatnémet tengerpart és az osztrák szikesek között. Míg a tengervízben a legfőbb só a nátrium-klorid, addig a Fertőzug üledékeinek lerakódása és átrakódása a talajkémia változását idézték elő: a lúgos kémhatású szóda uralja a képet, mellette csupán csekély mennyiségű konyhasó, glaubersó és keserűsó van jelen.

A szikes talajok további jellegzetessége, hogy a sók épp a száraz időszakban érik el a legnagyobb koncentrációjukat, míg a tengerparton a nagyobb sótartalom többnyire a fokozott nedvesség következménye. Ezek a különbségek eredményezik a tengerpart és a Fertőzug különböző fajspektrumát.

Akadnak kozmopolita, azaz világszerte elterjedt sziki, illetve tengerparti növények – ilyen a szárnyasmagvú budavirág vagy a sóballa, továbbá olyan eurázsiai elterjedésű fajok, mint az eperhere, amelyek a tengertől távol eső szikeseken és a tengerparton egyaránt előfordulnak. A Kárpát-medence szikes talajain mégis kontinentális eredetű fajok dominálnak. A Kárpát-medencében olyan fajok is bőségesen akadnak, amelyek csak viszonylag kis területen fordulnak elő, mint például a kisfészkű aszat. A tengernél és a szikeseken egyaránt előforduló növények nagy részén belül különböző alfajok jöttek létre. Így például az Északi-tengernél a tengerparti őszirózsa nő, míg a Fertőzugban a sziki őszirózsa.

Míg tavasszal és ősszel a talaj nedvességtartalma megegyezik az átlagos rétek talajáéval, a szikes rét a nyár derekán erősen kiszárad, ezért félszáraz gyepnek is nevezik. A növényfajok nagy része azonban bizonyosan a vízháztartást befolyásoló szerkezeti sajátosságoknak köszönhetően alkalmazkodott a szárazsághoz. Ezt példázza a mezei iringó különösen szerteágazó gyökérzete, a veresnadrág csenkesz összezsugorodott, seprűszerű levele vagy a tejoltó galaj tűlevelei. A sziki üröm filcszerű szőrei és a mezei iringó kékeszöldes viaszrétege is védőrétegként szolgál.

A szikes tavak úgynevezett árasztási övezetében terülnek el a szoloncsák mézpázsitos gyepei. Karakterfajuk, a fertői mézpázsit az alsó, nedves zónában a sziki őszirózsával alkot társulást. Annak őszi virágzásakor ezeket a réteket, de a Lange Lacke partjait is lila virágok szőnyege borítja be.