DE | EN

• 

• 

• 

• 

• 

• 

A Fertő tó Európa legnyugatibb sztyepptava és egyben Ausztria legnagyobb tava. A tavat övező nádas a maga 178 km²-es kiterjedésével Európa második legnagyobb összefüggő nádállománya. A tó összterülete a nádassal együtt ma mintegy 320 km², ennek kb. négyötöde esik osztrák és egyötöde magyar területre. A Franz Werfel által „Ausztria különös vendégének“ titulált tó a nádasával együtt egy sor ritka állatfajnak nyújt élőhelyet.

A Würm-jégkorszak alatt (kb. 115.000 - 10.000 évvel ezelőtt) a Fertő tó és a környező területek még magasabban helyezkedtek el, nagyjából a Parndorfi-fennsík szintjén. A tó kialakulása csupán mintegy 13.000 évvel ezelőtt kezdődött el tektonikus mozgások révén.

Az első süllyedések következtében a mai Hanságban létrejött egy vízfelület, majd egy következő Neusiedl/Seetől délre. A déli rész lesüllyedése végül a mai tómeder kialakulásához vezetett, de azzal a következménnyel járt, hogy a sekélyebb Hanság elkezdett feltöltődni.
A Fertő tó így lényegesen fiatalabb képződmény, mint az alpesi és az alpokaljai tavak, amelyek a legutóbbi jégkorszak folyamán keletkeztek.

A Fertőzug talajvíz-előfordulása nincs említésre méltó összefüggésben a Fertő tóval.
Még az a kb. 47 millió köbméter víz is, amely a felszíni vízfolyásokból táplálja a tavat, csak kis részben pótolja az évente elpárolgó vízmennyiséget.

A ma 320 km² kiterjedésű tavat tápláló víz nagy része tehát csapadékból származik – ami sokszor erős, részben katasztrofális vízszint-ingadozásokhoz vezetett, egészen a kiszáradásig.

A tó csak mintegy 100 éve szabályozható a Hanság-főcsatornán keresztül, legalábbis ami az árvízkárok kivédését illeti. A magyar oldalon elhelyezkedő, 1992-ben műszakilag felújított zsilippel a vízszintet megemelni nem lehet.

Link: Kiszáradás és árvíz közt: A Fertő tó vízszintjének dinamikája

A Fertő tó nádasa a Duna-delta után Európa második legnagyobb összefüggő nádállománya. A XIX. század közepéig azonban nem létezett még a mai formájában. Csupán délkeleten és a Hanságban akadtak nagyobb nádasok. Ma a tavat nagyjából 178 négyzetkilométernyi nád övezi. Az agresszív nád gyarapodásához egyrészt a Hanság-főcsatornával történő szabályozás utáni alacsony vízállások sora, másrészt a mezőgazdaság és a települések által kibocsátott tápanyagok vezettek.

A nádas azonban annak ellenére, hogy egyetlen növényfaj uralja, nagyon változatos. Csatornák, nyílt vízfelületek és különböző korú – és így különböző szerkezetű – nádállományok váltakoznak itt.

Széltől védve itt leülepedhetnek a tóba vezetett káros- és tápanyagok, a nádas bizonyos szinten természetes víztisztítóként hat, szerves lebomlás folyik. A szél nem tudja állandóan felkavarni a vizet. Ez magyarázza a víz barnás színét valamint azt, hogy a Fertő tó nyílt vízfelületeihez képest mélyebbre lelátni.

Amerre csak néz az ember, mindenütt rovarok és azok lárvái hemzsegnek – a levegőben, a nádon, a nádban, a vízen és a vízben. Temérdek rákocska, vízicsiga és pók él itt. A nádas számtalan gerinctelen állatnak ad otthont.

Ezek az állatok pedig a növényzettel együtt táplálékul szolgálnak sok más állatnak. A zöld levelibéka vagy a vöröshasú unka és más kétéltűek éppúgy lakói a nádasnak, mint a vízisikló vagy a kockás sikló.

A Fertő tó legtöbb halfajának nem csupán gyerekszobája a nádas. A csuka, a harcsa, a vágó durbincs és számos pontyféle jóformán az egész életét itt tölti.

A nád sűrűjében a törpe cickány, a Miller-vízicickány és a vízicickány valamint a patkányfejű pocok, egy jégkorszaki reliktumfaj, kiváló életkörülményeket találnak. A szárazföldhöz közeli nádasokban rejtekhelyet talál az őz és a szarvas.

A nádas legnagyobb jelentőséggel mégis a madárvilág számára bír. A nagytestű gémfélék (nagykócsag, kiskócsag, szürke gém, vörös gém, bakcsó és kanalas gém) telepei nagyrészt a nemzeti park természeti zónájában találhatók.

Énekesmadarak tömkelege (nádirigó, cserregő és foltos nádiposzáta, fülemülesitke, nádi tücsökmadár, nádi sármány, barkóscinege, kékbegy, stb.) éppúgy a nádas lakói, mint a különböző guvatfélék (szárcsa, guvat, vízityúk, kis vízicsibe és pettyes vízicsibe).

A nádas továbbá fontos szerepet tölt be számos récefaj költési helyeként. Az Európa-szerte veszélyeztetett cigányrécének itt valószínűleg nemzetközileg is jelentős állománya található.
Bizonyosan nemzetközi jelentőséggel bír a sitke, a kis vízicsibe és a barkóscinege állománya.

A Fertő tó nádasa a nyári ludaknak is fontos költőhelye. Mintegy 400 párral itt található Ausztria legnagyobb költőállománya. A Fertő tó ad otthont a szintén nádasban fészkelő barna rétihéja legnagyobb közép-európai állományának is. A nádas, amellett, hogy jelentős fészkelőhely, az átvonuló és áttelelő madarak táplálkozó- és pihenőhelyeként is fontos szerepet tölt be.

A már említett jellemző nádi madarak mellett az inkább erdei madárként ismert fajok, mint a kék- és a széncinege, a vörösbegy és a csilpcsalp füzike is lakmároznak a nádas terített asztalából. A füsti, a molnár- és a parti fecskék késő nyáron vadásznak szívesen a nád sűrűje felett. A nádas csatornáinál nyáron néha jégmadarakat is látni.