DE | EN


 Térképrészlet
A sztyepptavat nyugatról az Alpok utolsó, legkeletibb nyúlványai, keletről pedig a Kisalföld legnyugatibb része, a Fertőzug öleli közre. Az osztrák-magyar államhatár tehát nem követi a természeti adottságokat. Biológiai szempontból is határövezet a Fertő-táj, amelyet különböző élőhely-típusok határoznak meg: alpesi, pannon, ázsiai, mediterrán és északi hatások mutatkoznak rajta, és ez jelentősen hozzájárul az élővilág változatosságához.


A Fertő-tájhoz öt különböző táj tartozik:




A tájat egykor borító tölgyesekből
csupán kis foltok maradtak meg
A kultúrtáj mozaikja

A neolitikus kultúrák betelepülése előtt a Fertőzug tájképét tölgyesek határozták meg. A szélsőségesen száraz vagy magas sótartalmú helyeken már akkoriban is alig, vagy egyáltalán nem nőtt meg semmilyen fás szárú növény. A nagytestű növényevők feltehetően megakadályozták kisebb-nagyobb területek beerdősülését, és őket később bizonyos értelemben „pótolták“ a háziállatok csordái.

A Fertőzug táját évszázadokon át alakította az ember. Az erdőirtásokat a legeltetéses állattartás és a kaszálás, később lecsapolások követték.



Még a második világháború után is sokhelyütt megmaradtak a nagy csordák a közlegelőkön.

A jószágtartás e formája hosszú hagyományra tekintett vissza: egy falu haszon- és növendék állatait (igavonó ökröket, teheneket, lovakat, disznókat, juhokat, libákat) Szent György (április 24.) és Szent Mihály (szeptember 29.) napja között minden reggel kihajtották a pásztorok a faluhoz közeli legelőkre, este meg vissza tulajdonosaik istállóiba.