DE | EN

• 

• 

• 

• 

• 

• 

A Hanság korábban a Fertő tó része volt, majd idővel feltöltődött, és láp lett belőle. A 18. században a Pamhagentől Fertődre (akkoriban Esterháza) vezető gátút választotta le a területet a Fertőről. A terület teljesen lecsapolt osztrák része ma olyan ritkaságoknak ad otthont, mint a világ legnehezebb röpképes madara, a túzok (Otis tarda), amely itt egy kis állománnyal képviselteti magát. A réti fülesbagoly (Asio flammeus) és a hamvas rétihéja (Circus pygargus) is talál fészkelésre alkalmas helyet itt.

A Hanság keletkezése elválaszthatatlanul összefonódik a Fertő tó kialakulásával – ezen a területen terült el az első tómeder. Ezt az elméletet 12.000 éves üledékekben talált kagylósrák-kövületek támasztják alá.

A Hanság a 16. században még a tó része volt, majd az idők folyamán több csatornával lecsapolták, míg a 18. és 19. században már csak mocsaras területek alkották. 1855 és 1886 között a lápvidéket fokozatosan lecsapolták csatornák építésével, és legeltetés váltotta fel az addigi jövedelemforrást, a halászatot. A magasabban fekvő területeken jószágot tartottak. 1870 körül kezdődött a tőzegbányászat. Az ennek nyomán kialakuló medencéket gyorsan benőtte egy nádból, sásból és bokorfűzből álló rengeteg. Mára ezeket a területeket nagyrészt beerdősítették, az eredeti mocsári égeresnek csupán töredékei maradtak fenn.

A Hanság-főcsatorna (1908-tól) és az újabb vízelvezető csatornák létesítése (1928-33, 1965-tól) a hansági tavak eltűnéséhez vezettek. A lápréteket és nádasokat, de a települések közelében fekvő legelőket (félszáraz és száraz gyepek!) is felszántották. 1970-ben még 1.500 ha-nyi láprét, nádas és mocsár tarkította a vidéket, területük mára 200 hektárra csökkent, és ezen belül 140 ha-on terül el a legnagyobb összefüggő rétkomplexum, az úgynevezett Kommassantenwiesen (1993 óta a nemzeti park része).

Mint a Fertő tó feltöltődött része, a Hanság az ausztriai Pamhagen, Tadten és Andau településektől a magyarországi Osliig és Lébényig nyúlik el, összterülete pedig 460 négyzetkilométer. A burgenlandi, Waasen néven is ismert rész, mintegy 70 négyzetkilométeren terül el.

Kicsivel több, mint 100 évvel ezelőttig a Hanság Közép-Európa egyik legjelentősebb vadonjának számított. Ludwig Fischer báró például a „Éves vadászati jelentés a Hanságból“ című írásában 14 ragadozó és 8 gólyaalakú madárfajról tesz említést. Ez a bőség azóta észrevehetően megcsappant, de még így is sok, részben világszerte veszélyeztetett fajnak ad otthont a terület. A különféle emberi beavatkozások (lecsapolások, erdősítések) következtében az élőhelyi feltételek megváltoztak. A terület Ausztriában fekvő része elsősorban a túzok (Otis tarda) előfordulásáról ismert. Ez a Fertőzugban egykor általánosan elterjedt faj itt lelt utolsó menedékre.

Ennek a legnagyobb testtömegű röpképes madárfajnak a vadászatát 1969 elején tiltották be az állomány erős visszaesése miatt. 1973-ban költőhelyét fokozottan védett területté nyilvánították. Néhány éve ennek a részpopulációnak is újra nő a költési sikere. A túzok mellett a hamvas rétihéja (Circus pygargus), a réti fülesbagoly (Asio flammeus) és a nagy póling (Numenius arquata) is költ az osztrák oldal rétjein. A terület lényegesen nagyobb kiterjedésű magyar részén rekonstrukciós és kezelési munkák révén sikerült újra élőhelyeket teremteni. Így a Hanságban újra előfordulnak különböző gémfajok, a kárókatona (Phalacrocorax carbo) és számos más vízimadár.