DE | EN

• 

• 

• 

• 

• 

• 

A nemzeti park legfontosabb területkezelési feladatai a legeltetés, a kaszálás, a nádvágás és a vízelvezető árkok visszaduzzasztása. Ezek a munkálatok hivatottak megőrizni az évszázadok során kialakult fajgazdag kultúrtájat. A területkezelés során mindig figyelembe veszik a természetvédelmi szempontokat, a gazdálkodás irányát nem a gazdaságosság határozza meg, hanem a természettudományos kutatómunkák eredményei.

Mint Európa legtöbb nemzeti parkjában, a Fertő tónál is a kultúrtáj különböző elemei alkotják a különleges védelmet igénylő élőhelyeket. A Fertőzug nyílt, sztyeppszerű tája nagyrészt az ember keze nyomát viseli magán. A nagyléptékű erdőirtás, a kaszálás és elsősorban legeltetés formájában történő tájhasználat, majd később a fokozatos lecsapolások az évszázadok során megváltoztatták a táj arculatát.

Az emberi használat során kialakult élőhelyek hasznosítás nélkül rövid időn belül elbokrosodnának, beerdősödnének vagy elnádasodnának. Ezen Ausztriában egyedülálló élőhelyek megóvása, illetve helyreállítása a nemzeti park területkezelési célja.

Évszázadokon át kellett tűrnie a Fertőzug emberének a nedves és száraz időszakok váltakozását. A lecsapolással, vízelvezető árkok létesítésével a vizes élőhelyekből új, intenzív hasznosítású mezőgazdasági területeket nyertek, és értékes élőhelyeket tettek tönkre.

A mezőgazdaság intenzifikálásával és gépesítésével egy csapásra megváltozott a helyzet: A szántók és a szőlőkertek erősen visszaszorították a költő- és táplálkozóhelyeket, számos veszélyeztetett növény élőhelye veszett el. Az állattartás visszaszorulása a 20. század 60-as és 70-es éveiben pedig csökkentette a széna és a legelők iránti keresletet, ami a növényzet – a tó és a szikes tavak körül elsősorban a nád – elburjánzásához vezetett.

A nemzeti park megőrző zónájában tehát a területkezelés célja elsősorban a kultúrtáj biotópminőségének megőrzése, illetve javítása. Ennek során nem csak a jelenlegi kutatómunkák eredményeit, de a hagyományos mezőgazdaság tapasztalatait is figyelembe veszik.
Az alkalmazott kezelési munkálatoknak köszönhetően a nemzeti park alapítása óta már több részterületen sikerült helyreállítani a növények és állatok élőhelyeit. A legeltetési és tenyésztési programok meglehetősen kívánatos mellékhatása, hogy a látogatók kedvelt célpontjai és fényképalanyai – a szürkemarhák, a mangalicák, a fehér szamarak és a Przewalski-lovak – vonzanak bizonyos látogatói rétegeket, és egyben tehermentesítik a többi, érzékeny részterületet.