A nemzeti park egy világszerte alkalmazott eszköz arra, hogy egyedülálló tájakat és élőhelyeket őrizzünk meg hosszú távon a ritka, jellegzetes és veszélyeztetett növény- és állatfajok számára. A természetvédelmi politikának azonban nem az egyetlen - és nem is minden esetben a legjobb - eszköze egy nemzeti park létrehozása. Sokszor könnyebb, vagy a fajvédelem szempontjából célravezetőbb, kijelölni egy tájvédelmi körzetet vagy egy tudományos rezervátumot.
Az IUCN (Nemzetközi Természetvédelmi Világszervezet) mint az összes állam és nemzetközileg működő szervezet természetvédelmi csúcsszerve a védett területeknek hat kategóriáját állapította meg. A II. kategória rögzíti a nemzeti park kritériumait, és a nemzeti park definícióját úgy fogalmazza meg, hogy az olyan védett terület, amely elsősorban ökoszisztémák védelmére és pihenési célzattal jön létre.
Egy nemzeti park tehát olyan természetes szárazföldi vagy tengeri terület, amelyet azért létesítettek, hogy
- megvédje egy vagy több ökoszisztéma ökológiai érintetlenségét a mai és az eljövendő generációk érdekében,
- kizárja a védett terület olyatén hasznosítását, amely a kijelölés céljainak ellentmond, valamint
- bázist teremtsen szellemi-lelki tapasztalatok szerzéséhez, továbbá kutatási, képzési és kikapcsolódási lehetőséget kínáljon a látogatóknak. Ezek mind környezettudatosak és kulturálisan is adekvátak kellenek, hogy legyenek.
A kezelés céljai többek között:
- nemzeti és nemzetközi jelentőségű természeti területek és vonzó tájak védelme szellemi, tudományos, oktatási vagy pihenési célból;
- felszíni formációk, életközösségek, génállományok jellegzetes példáinak, valamint fajok hosszú távú megőrzése lehetőleg azok természetes állapotában, hogy ökológiai stabilitásuk és sokszínűségük biztosítva legyen;
- a szellemi-lelki kikapcsolódási, oktatás-nevelési, kulturális és pihenési célzattal érkező látogatók eligazítása olyan módon, hogy a terület megmaradjon természetes vagy természetközeli állapotában;
- azon használati módok végleges felfüggesztése, majd betiltása, amelyek ellentmondanak a kijelölés céljának;
- azon ökológiai, geomorfológiai vagy esztétikai tulajdonságok tiszteletben tartása, amelyek a kijelölés alapját képezték;
- a helyi lakosság igényeinek figyelembe vétele, a meglévő források használatát is beleértve, azzal a kikötéssel, hogy az nem lehet kihatással a további kezelési célokra.
Ezért egy nemzeti park kötelezettséget vállal az irányban, hogy a növények és állatok számára értékes élőhelyeket különféle kezelési módszerekkel aktívan is megőrizze. Ebből következik, hogy a megfelelő módszereket megalapozó tudományos kutatómunka végzése minden nemzeti park számára elengedhetetlen. Szintén kötelességnek és nem ajánlásnak tekinthető a természeti élmény „tálalása“ a nemzeti park látogatói számára: utak, infrastruktúra, információs eszközök, valamint a különböző látogatói rétegeket célzó programok tartoznak ebbe a feladatkörbe.
