Homoki élöhelyek

A jégzajlások nagy mennyiségű üledéket halmoznak fel a Fertő tó keleti partján

A Fertő tó keleti partja mentén húzódik Weiden am See és Sandeck között, Illmitztől délnyugatra a Seedamm (tógát). A képződmény egy néhol 2 méteres magasságot és akár 25 méteres szélességet is elérő homokföveny. Keletkezését a Seedamm hatalmas jégzajlásoknak köszönheti, amelyek nagy mennyiségű laza homokot mozgattak meg és raktak le – az uralkodó északnyugati széliránynak megfelelően – a tó keleti partján. A homokos talajok különös élővilágnak adnak otthont.

több...

Régészeti leletek igazolják, hogy a mai Seedamm a maga 2000 évével viszonylag fiatal képződmény. Hasonló, de régebbi gátak gyaníthatóak a tótól távolabbra, de a mezőgazdasági hasznosítás révén többnyire beleivódnak környezetükbe. 

A Seedamm a kép bal felén helyezkedik el, jól felismerhető a Fertő tó és a homokfövenyhez keleten csatlakozó szikes tavak között húzódó fasorról.

A homoki élőhelyek nem túl gyakoriak Közép-Európában

A kevés csapadék és a viszonylag magas hőmérséklet révén a Seedamm homokja felett csupán vékony talajréteg tudott kialakulni. Még azt követően is, hogy a „homokdűnét“ benőtték a pionír növények, a legeltetés révén újra meg újra kialakulnak kis kiterjedésű nyílt homokterületek.

Nyílt homoktalajok a Seedammnál

Számos, ma már ritkaságszámba menő állat- és növényfaj alkalmazkodott többé-kevésbé az ilyen területek körülményeihez, és választja ezeket élőhelyéül. Az erdősítések és szőlőtelepítések a homoki élőhelyek csökkenéséhez vezettek. A nemzeti park azon munkálkodik, hogy a még fennmaradt élőhelyeket célzott kezeléssel megőrizze.

A homoktalajok specialistája például a kéklő homokisáska. A legnyitottabb területek lakója, szürkésbarnán márványozott rajzolata kiválóan elrejti. Csak ha felrepül, villannak fel halványkék hártyás szárnyai.

Ausztriában egyedül itt fordul elő a óriás csőrösdarázs. Ez a kaparódarázs-faj minden egyes fészkébe csupán egy petét rak le, a lárvákat kifejlődésükig legyekkel eteti. A csőrösdarázsra pedig az Európa-szerte veszélyeztetett fémdarázsnak van szüksége. Petéjét ugyanis annak kifejlődött, az anyja által már nem gondozott lárvájába rakja, amely ezután a fémdarázslárva táplálékául szolgál.

Hangyaleső-kürtő

Kis szerencsével a Seedammon megpillanthatjuk a hangyaleső kürtőit. A kürtő központjában e rovarok óvatlan hangyákra vadásznak. Ha ezek beleesnek a kürtőbe, újra és újra visszacsúsznak kimászáskor, sőt, a hangyaleső még homokkal is dobálja őket közben. A hangyaleső lárvája itt a vadász szerepét tölti be.

Búbosbanka (Upupa epops)

A lótücsöknek szintén a Seedamm meleg, laza talajára van szüksége. Ez a nagy tücsök fontos tápláléka a szintén a Seedamm mentén költő búbosbankának.

A pannon homokpusztagyepek úgynevezett prioritást élvező élőhelyekként különös védelemre tarthatnak számot Európa-szerte. Az ilyen helyen élő növények különleges stratégiákat fejlesztettek ki a szélsőséges hőség, a nagy hőmérséklet-ingadozások, a szárazság és az állandó szél ellen.

A korán nyíló fajok, mint amilyen az apró kőtörőfű, a tavaszi talajnedvességet használják ki, és így kerülik el a szárazságot. A Seedamm homokos talajainak további növényei a homoki útifű vagy a hosszú zsurló. Májusban és júniusban az árvalányhaj érett magvai ezüstös szőnyegként terítik be a tájat.