Földtörténet és talajok

A terület keletkezése és az éghajlat a Fertőzugban különböző talajtípusok mozaikját hozta létre. A szikes talajok legnyugatibb eurázsiai képviselői mellett sűrűn váltakoznak itt a termékeny feketeföld jellegű és a homokos talajok is. Az adottságok ekkora változatossága sokféle növénytársulást eredményez.

több...

De hogyan keletkezett a Fertő-táj, ez az Alpok és a puszta közé beékelődő régió? 

Mintegy 16 millió évvel ezelőtt óceán borította a mai Bécsi-medencét és Kisalföldet. Miután 13 millió évvel ezelőtt a nyílt tenger visszahúzódott kelet felé, létrejött egy beltenger.

A víz sótartalma csökkent, rengeteg üledék lerakódott. Miután ez a beltenger tovább zsugorodott keleti irányba, felütötte fejét az első vegetáció a Fertőzugban.

Régi térkép a Fertő tóval

Csupán 13.000 évvel ezelőtt, a legutóbbi jégkorszak végén vette kezdetét egy süllyedési folyamat, amely a Parndorfi-fennsík szintjéről indult. Több fázisban keletkeztek medencék és mélyedések, először a Hanság területén. A késő-jégkorszaki majd az azt követő csapadékok és a víz áramlása révén létrejött egy olyan tó, amely sokszor kiszáradt, majd megtelt esővízzel.

A fertőzugi szikes talajok vázlatos elhelyezkedése

A mai Fertőzug földtörténeti kialakulása már utal arra, hogy Ausztria legkeletibb és legmélyebben fekvő térségének talajait össze sem lehet hasonlítani a folyóvölgyekben vagy az Alpokalján elterülőkkel: A Fertőzugban található Ausztria legnagyobb kiterjedésű, 25 négyzetkilométeres szikes foltja. A szikes talajok létrejöttéhez itt ideális körülmények uralkodnak: a magas évi középhőmérséklet (10-11°C) és a kevés csapadék (< 600 mm) a gyakori szelekkel és a napsütötte órák magas számával társulva erős párolgást idéz elő – lehetővé téve ezáltal, hogy a sótartalmú talajvíz a talaj kapillárisaiban feljöjjön a felszínre. 

Az úgy nevezett tengeri só és a glaubersó csak csekély mennyiségben fordul elő a Fertőzugban, uralkodó só a szódaként is ismert nátrium-karbonát. Ezek a sók a szikes tavak vizében oldott állapotban fordulnak elő.

Szoloncsáktalaj nyár derekán

Ahol a sótartalmú talajréteget nem fedi kavics és homok, ott létrejön az úgynevezett szoloncsák talaj (oroszul: szol = só, kirgizül csáki: kivirágzás). Ebben a homokos, könnyű és profil, de nem szerkezet nélküli talajban a nyári száraz időszakok alatt a só a vízzel együtt felfelé vándorol, majd a felszínen a párolgást követően fehér sóvirágzás formájában visszamarad. E felszín felé történő “kimosódás“ által a legfelső talajrétegekben a legnagyobb a sók koncentrációja, és ez megakadályozza a humuszréteg kialakulását.

Az ilyen szikes élőhelyeken csak olyan növények maradnak meg, amelyek megfelelően alkalmazkodtak: egyesek vastag leveleket képeznek, amelyekben vizet tárolnak, és a sóval együtt sok vizet is felszívnak, hogy hígítsák az oldatot; mások a felszívott sót a leveleikben tárolják, majd elhullajtják azokat; van, amelyik (hozzánk, emberekhez hasonlóan) kiizzadja a sót különleges mirigy- vagy hólyagszőrei segítségével.

Repedezett szolonyec talaj

A terület második szikes talajtípusa, a szolonyec esetében a sótartalmú talajréteg körülbelül 35-70 cm mélyen húzódik, és agyagos, sóban szegény réteg fedi, ahol nincs akadálya a humuszképződésnek. Szárazság esetén ebben az agyagos rétegben repedések keletkeznek, így sokszögű oszlopocskákra esik szét. Fordított esetben, sok csapadék hatására erősen megduzzad, és vízzáró réteget képez. Itt a só nem mozoghat szabadon függőleges irányban, így a szolonyec talajon nincs is sóvirágzás.

Mezőgazdasági művelés alatt álló csernozjom

Abban az esetben, ha a sótartalmú réteget elég vastag kavicsréteg vagy futóhomok fedi, akkor alakulhatnak ki csernozjomjellegű talajok (feketeföld).

Ezeket vastag humuszréteg jellemzi, és – a szikes talajokkal ellentétben – a legkiválóbb termőtalajok. Ezért ha nem éppen egy bel- vagy árvíz által veszélyeztetett mélyedésben találhatók, intenzív mezőgazdasági művelés alatt állnak.

A Seedamm homoktalajai…

Az Fertőzug teljes déli részén előfordulnak különböző vastagságú homokrétegek. Ez a durvaszemű szürke homok legmarkánsabban a Fertő tó keleti partja mentén, a Weiden/Seetől egészen a nemzeti park déli részén található Sandeckig több-kevesebb megszakítással, jó 20 km hosszan elhúzódó “Seedamm” (tógát) formációnál mutatkozik meg.

…szőlőtermesztésre is kiválóak

Az uralkodó szélirányból, északnyugatról érkező áramlatok és jégzajlás itt öt méteres magasságig tolták össze a tófenékből származó üledéket. A Seedamm homoktalaja jól tárolja a nedvességet, ezért – valamint a tó és a szikes tavak közti kedvező éghajlat és a jó tápanyag-ellátottság miatt (mészben gazdag) – ideális helyszíne a világszerte ismert fertőzugi borok termelésének.