A Fertözug vzíháztartása

A Fertőzug és az azt övező terület vízháztartását szinte teljes mértékben a párolgás és a csapadék határozza meg. Hiányoznak a nagyobb folyók, amelyek vizet hozhatnának a környékre. Évszázadokon át a vízállások ingadozása határozta meg a fertőzugi nép életét. Az utóbbi 150 év lecsapolási eljárásai azonban jelentős kihatással voltak a terület vízháztartására.

több...
A Fertő tó vízháztartási modellje

Mintegy 1.120 négyzetkilométerével a tó vízgyűjtő területe a felületéhez képest igen kicsi. A ma 320 négyzetkilométeres tó nagyrészt – több mint 80 %-ban - tehát csapadékból nyeri vizét – ami sokszor a vízszint erős, részben katasztrofális ingadozásához, szélsőséges esetben akár a teljes kiszáradáshoz vezetett.

A Hanság-főcsatorna mekszikópusztai (fertőújlaki) zsilipje

Nagyjából 100 éve lehet szabályozni a tó vízszintjét a Hanság-főcsatornán keresztül, legalábbis ami az áradásokat illeti. Mostani helyzetében tehát a főcsatorna segítségével árvízveszély esetén le lehet csapolni a tavat, így a fölfelé történő szintingadozások elkerülhetőek. A két ország vízügyi szakembereiből álló Osztrák-Magyar Vízügyi Bizottság közösen szabályozza a főcsatorna zsilipjének működését. Az a szóbeszéd tehát, amely szerint a magyarok nyáron (titokban) vizet engednek le a tóból, hogy öntözzék földjeiket, a fantázia szüleménye. Mindenkor meg lehet győződni arról, hogy nyitva vagy zárva vannak-e a zsilipkamrák, hisz a Sarród és Fertőújlak (korábban Mekszikópuszta) között vezető úton szabadon lehet közlekedni, és az közvetlenül a zsilip mellett vezet el.

A vízállás csapadéktól való függése különösen a szélsőségesen „nedves“ és szélsőségesen „száraz“ években tűnik szembe. A vízszint év közbeni ingadozása akár 60 cm is lehet. Ha a nyár párolgási veszteségeit már a téli csapadék kompenzálja, akkor a tavasz első esős időszakai könnyen magas vízálláshoz és árvizekhez vezethetnek. Ha azonban kimarad a téli csapadék, akkor már tavasszal csökken a Fertő tó vízszintje. 

A nyári záporok fékezhetik a vízszint süllyedését, de annak „regenerálódásához“ ebben az évszakban túl magas a párolgás foka (a nap és a szél által). Kettő vagy annál több csapadékszegény tél után ezért a tó vízállása alacsony lesz, ha több egymás után következő tél is száraz, a tómeder egyes részei kiszáradnak. A Fertő tó utolsó teljes kiszáradási időszaka 1865-től 1871-ig tartott. Az eddig dokumentált kiszáradási szakaszok alapján arra lehet következtetni, hogy a tó napjainkig mintegy száz alkalommal maradt víz nélkül.

Az Illmitztől északra elterülő Stinkerseen 1996 tavaszán

1990-től kezdődően a vízállás görbéje először egyértelműen lefelé mutatott (1991 nyara), majd ezután folyamatos emelkedés következett, az 1996 tavaszán mért 115,96 m.-es tsz. f. állás eléréséig.

Ezt követően minden évben jelentősen kevesebb csapadék hullott az átlagnál – így a vízszint is lecsökkent, a 2003 őszén mért 115,04 m-re tsz. f. A 2006-os évtől kezdődően újra magasabb vízállásokat mérnek, 115,60 m-es tsz. f. maximummal.

A Stinkerseen 2002 júliusában

A Fertőzug talajvizei nem állnak összeköttetésben a tóval.

Sóvirágzás a nyári szárazságban

Még a Fertő tónál mértnél is jelentősebb mértékű a Fertőzug szikes tavainak vízszintingadozása. A ma mintegy 40 tavacska közül számos minden nyáron kiszárad. Ezeknek a sekély vizeknek a széle már kora tavasszal fehéren csillog a talaj sókiválásaitól.

Az ingadozó vízállások jellemzőek a Fertőzugra

Nyáron aztán kezdetét veszi a legerősebb párolgás ideje: a nap, a forróság és a szél gyorsan zsugorítják a sekély vizek felszínét. Az első tavacskák száraz években már májusban víz nélkül maradnak. A kiszáradást különösen felgyorsítják az erősen szeles napok, mivel ekkor a sekély víztest a szárazon maradt szélekre sodródik. 

A szikes tavak létét nem veszélyezteti a nyári kiszáradás. Pont ellenkezőleg: ha a talajvíz állása magas, és érintkezik alulról a tó medrével, akkor kapilláris úton pótlódhatnak a sók.a

Magas tavaszi vízálláskor elárasztott rétek

A Fertőzug rétjeinek teknői és mélyedései, legyenek akár egy négyzetméteresek, akár több hektárosak, télen feltöltődnek csapadékvízzel, amely a talajviszonyok miatt nem tud elszivárogni.



Ez a réteket és legelőket tarkító számtalan vízfelület a száraz Fertőzugot Közép-Európa egyik legjelentősebb vizes élőhelyévé varázsolja. Ezek a felszíni vizek egészen késő tavaszig látszanak – és mutatják fajgazdagságukat.

Visszaduzzasztások révén próbálják meg emelni a talajvízszintet

Az idők során a természetes viszonyokba újra meg újra, kevésbé vagy erőteljesen beleavatkozott az ember. Lecsapoló árkok hálózata viszi ma a vizet a Hanság-főcsatorna irányába, és végül a Duna felé. Így sokhelyütt lesüllyedt a talajvíz szintje. A Neusiedler See – Seewinkel Nemzeti Parkban célzott visszaduzzasztásokkal próbálják meg elérni, hogy az egykoron elárasztott területek újra vízhez jussanak.