A Fertözug szikes tavai

Szikes tavak Európában a tengerektől távol csupán a Fertőzugban és Közép-Magyarországon találhatók. Más földrészeken akadnak nagy kiterjedésű ilyen jellegű víztestek (Kazahsztán, Mongólia, Ausztrália, Etosha-serpenyő), de számuk mégis csekély. Ezért különösen fontos feladat ezeknek az egyedülálló élőhelyeknek a megőrzése. A Fertő tó keleti partja és a Hanság között még vagy 45 tavacska terül el, amelyek minden másnál jobban meghatározzák a Fertőzug arculatát.

több...
Stinkerseen

Honnan erednek ezek a sekély teknőjű, lúgos természetű víztestek? 

A tó keleti partja mentén található tavacskák (Stinkerseen, illmitzi Zicklacke...) esetében az a feltételezés él, hogy keletkezésük a tó természetes gátjával, a Seedamm-mal van összefüggésben. A tó fenekéről származó üledékek itt rakódtak le az áramlatok és a jégzajlás következtében. Egy, a gáton keletkezett lyuk révén azután kimosódott egy mélyedés a szárazföld felőli oldalon – megteremtve így egy tómeder alapját.

Lange Lacke

A Fertőzug központi részének tavacskái (Lange Lacke, Wörthenlacken...) jóval idősebbek, mint maga a tó: Riedl ma általánosan elfogadott elmélete alapján a Würm-jégkorszak alatt (kb. 115.000-10.000 évvel ezelőtt) a Fertőzugban nagy jéglencsék keletkeztek, az úgynevezett pingók. Így ezeken a területeken nem rakódhatott le a Duna hordaléka. A jéglencsék elolvadása után sekély teknők maradtak vissza, amelyek megteltek vízzel.

Úgy 13 millió évvel ezelőtt a szóban forgó területet még tenger borította. Hatalmas üledéktömegek lerakódása következtében ez a tenger lassacskán visszahúzódott kelet felé. Husz szerint a legutóbbi jégkorszak előtti időszakban a száraz éghajlaton kialakult egy sótartalmú talajréteg. Ebből a fölfelé törekvő talajvízzel (kapilláris hatás révén) só jut a felszínre. A Fertőzug tavainak időszakos kiszáradása hozzájárul fennmaradásukhoz. A tó feneke lefelé vízhatlan, ha a talajvíz érintkezik ezzel a vízzáró réteggel, akkor a kapilláris hatás biztosítja a sóutánpótlást a szikes tó rendszerébe. Ha ez a kapcsolat a talajvíz süllyedése miatt megszakad, akkor a tavacska édesvízű lesz, és félő, hogy eltűnik. Mivel minden egyes tavacska más vegyi összetétellel és talajjal rendelkezik, az egyes tavak megőrzése fontos természetvédelmi cél.

Szikes tó késő nyáron

Szélsőségek közt

A vízszint ingadozásai a tavaszi magas vízállásoktól a nyári kiszáradásig terjednek. Mindez a csapadék és a párolgás függvénye. A szikes tavak sókoncentrációja a vízszint csökkenésével nő. A kiszáradt tófenéken fehérlő sziksó fő összetevője a nátriumkarbonát (Na2CO3), de glaubersó (Na2SO4), keserűsó (MgSO4) és konyhasó (NaCl) is előfordul benne.

Szikes tó kora tavasszal

Nem csupán az ingadozó vízszint és sótartalom, hanem a nappali és éjszakai hőmérséklet közötti jelentős különbség is szélsőséges élőhellyé alakítja a kiszáradás előtt álló tavacskát: rendszeres ilyenkor a 18 és 38°C közötti ingadozás.

Az évszakok váltakozása során a sótartalmú vizek a 70 centiméteres vízmélység és a teljes kiszáradás között ingadoznak. Elsősorban az őszi és téli csapadékok egyenlítik ki a szél és nap okozta erős párolgást. Az eredetileg száznál is több szikes tó nagy része emberi tevékenység következtében tűnt el, egyesek feltöltődtek.

Egyedülálló flóra…

A Fertőzug szikes tavai egyedülálló vegetációt hoztak létre. Azok a növények, amelyek a sós körülményekhez alkalmazkodtak (halofiták), itt a többi növényhez képest határozott előnyre tettek szert. Ebből ered, hogy ezeknek a vizeknek a szélein olyan növények nőnek, amelyeknek legközelebbi rokonai a tengerpartokon találhatók meg. Itt nő a sziki őszirózsa, a sziksófű, a sziki sóballa és a pozsgás zsázsa.

Sziksófű (Salicornia europaea)

Ha a szikes tó mentén nádas üti fel a fejét, akkor az utalhat a víz elédesedésére. A sótartalom csökkenésével ugyanis elvész a szikes növények helyzeti előnye, bevándorolhatnak a „kozmopolita“ növények, humuszréteg képződik, és a tó eltűnik.

...és fauna

A nagy sótartalmú szikes tavak jellemző lakója a gulipán és a széki lile, amelyek Ausztriában egyedül itt költenek. A sekély vizek és partjaik azonban még számos madárnak nyújtanak táplálékot. A környéken költő piroslábú cankók, nagy godák és bíbicek ugyanúgy idejárnak, mint az átvonuló pajzsos cankók, havasi partfutók, sarlós partfutók vagy parti lilék, hogy csak néhányat említsünk. Sirályok és csérek ugyanúgy táplálék után kutatnak itt, mint a gémfélék. A vízállás függvényében a tavakon récék és ludak is megfordulnak. Elegendően magas vízállás esetén a szikes tavak alkalmas költőhelyet kínálnak a kis- és feketenyakú vöcsöknek.